2013. szeptember 7., szombat

Túszdráma



Mary – Sherlock – (és John. Zárójelben.) Ez meg olyan angst, ami valójában humor. Vagy olyan humor, ami angst. MINDEN relatív. 

Évának ajánlom, akivel együtt nemutáljuk Maryt.




Túszdráma


Egy újabb este egyedül: megint vele van.

Banalitások pörögnek a fejemben, üres nélküle a lakás, nem hallatszik a neszezése, az idegesítő klimpírozása a távirányítón, ahogy minden műsorból csak egy fél mondat üti meg a fülem szürrealista dialógusokat szülve. Banalitások, amik mégis jelentés telivé válnak. Legalábbis úgy tűnik. (Talán csak úgy tűnik.)

Nem hiányzik: a hiány egy relatív dolog. Évekig, amíg nem volt velem, amíg nem tudtam a létezéséről, élveztem az este csendjét és nyugalmát. Csak egy másik tudatállapothoz kell visszatalálnom erre a nélküle töltött időre: abba, amelyben ő nem létezik.

Már itthon kellene lennie. Több órája elment. Biztos jól érzi magát vele. Jól szórakoznak együtt. Mit adhat neki, amit én nem? (Banalitások, kérlek.) Mégis, mit?

Biztosan készakarva tartja vissza. Nem engedi hazajönni: ürügyeket, kifogásokat talál, és John olyan naiv, hogy nem lát át a játékon. Szánt szándékkal csinálja, ebben biztos vagyok. (Az ujjaim görcsösen összerándulnak a gondolatra.)

Le kell csillapodnom. Kontrollra van szükségem.

A hegedű. Megnyugtat, ahogy ránézek, ahogy a kezembe veszem. Végighúzom az ujjaim a húrokon. (Kontroll.) Olyan finoman feszülnek az érintésem alatt. Milyen könnyű lenne őket túlfeszíteni… Belegondolni is borzasztó, egy éles kés, vagy pusztán a gravitáció ereje mekkora pusztítást lenne képes véghezvinni a hangszer törékeny testén. (Előveszem a telefonom. Fénykép. Küldés.)

Betolom a fiókot, és visszaülök a fotelbe: érzem, ahogy a nyugalom máris szétárad a tagjaimban. Fáradt mosoly kúszik az arcomra, ahogy hátrahajtom a fejem a támla otthonos mélyedésébe. Várok.
Nem telik bele húsz perc, és John beesik az ajtón.

-     Még fent vagy, drágám?

-     Meg akartalak várni. Sikerült az ügy végére járnotok?

-     Nem, de Sherlock azt mondta, egyedül kell lennie. Az elmepalotájában akar kutakodni – legyint szemforgatva. Aztán összevonja a szemöldökét: - Valójában elég fura volt. Szó szerinte betuszkolt egy taxiba, és hazaküldött.

Odalépek hozzá, és kisimítom a homlokán a gondterhelt ráncokat.

-     Ó, tudod, milyen Sherlock. Hektikus… kiszámíthatatlan.

-     Ez igaz – von vállat felderülve, és egy gyors üdvözlő csók után elvonul zuhanyozni.

A telefonom ezt a pillanatot választja, hogy megrezzenjen.

Mikor kapom vissza? SH

Ha továbbra is jó fiú leszel. MM 






Megj.: Melyik résznél lehetett rájönni? :)

16 megjegyzés:

  1. Áhháháááá zseniális! Jót nevettem! Nekem csak a vége felé esett le, ki kicsoda, amikor már a nevek kavalkádjában elvesztem. :D Nagyon tetszett, máskor is szívesen olvasok ehhez hasonlót! :))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :) Ez volt a cél, kicsit - vagy nem kicsit - összezavarni, megnevettetni, és igazán örülök, hogy sikerült. Puszillak! :)

      Törlés
  2. Óh, asszony te zseni!
    Köszönöm, köszönöm, köszönöm! Ez pompázatos és fantasztikus és tényleg relatív.
    Kétszer kellett elolvasnom mire egyszer leesett, de akkorát szólt!
    Imádom Mary és Sherlock párbajait, meg ezt a novellát is.
    Feldobtad a napom, ezer hála érte!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Neked is ezer hála a hozzászólásodért, majd szerintem a 3. széria adásba kerülése után még lesz dolgunk Maryvel. ;)

      Törlés
  3. Ez oltári nagyot szólt :D Teljesen váratlan volt, hirtelen és zseniális :D
    Azt hiszem akkor kezdett körvonalazódni a dolog, amikor John megemlítette a taxiba tuszkolást. :)

    Fantasztikus vagy, nagyon tetszett :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, és ezennel odaítélem neked a Legszemfülesebb Olvasó díját. :D

      Törlés
  4. óóó, ez nagyon kis cuki lett *olyan angstosan cuki*! kicsit kusza volt, de jól esett, felderítette a napomat :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kusza? Hm, megtévesztőnek szántam, az már igaz, de kuszaságot nem terveztem... melyik része?
      De azért örülök, hogy ennek ellenére felderített. :P

      Törlés
  5. Az én lassúságommal csak második elolvasás után jöttem rá ><. Ez egy igazi "The game is on" volt :D. Köszönöm ^^.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igeeen, the game is on, és Mary és Sherlock nagyon jók benne, úgy érzem, még lesz ilyen fic (előbb vagy utóbb. :P). Én köszönöm a véleményt! :)

      Törlés
  6. úristen. ez valami zseniál :3
    a zárójeles mondataidat pedig imádom.
    [jajjdefura. mostanában én is kezdem megszeretni maryt.]
    nagyon jól esett olvasni, köszönöm ღ

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi! :)A zárójelek a megtévesztés miatt voltak ;) Lassan akkor alapíthatunk egy nemutáljuk Maryt majdnem-fanclubot. :D

      Törlés
  7. Ez valami elképesztően jó volt! Így a szorgalmi időszak első napja után második nekifutásra sikerült csak összeraknom a képet, de legalább még nagyobbat ütött. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! :) Igen, adhattam volna talán kicsit több fogódzót, de akkor hol marad az élvezet. :P

      Törlés
  8. Édes Istenem, hogy nem lehet szeretni Maryt?! (Jó, egyéni probléma, én valamiért elejétől fogva kedveltem :D)
    Nekem jár a legszemfületlenebb olvasói díj, már harmadszorra kezdtem bele, és amikor elérkeztem a Fénykép. Küldés részhez, olyan fájdalmasan felnyögtem, hogy anya benézett a szobába, van-e valami baj. Mentségemre szóljon, nem aludtam valami jól, be vagyok lassulva.
    De ez valami zseniális volt, te jó ég. Imádom!! Nagyot csattant :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, örülök, hogy csattant. :) Maryt, mint író, szeretem, mint fangirl és néző viszont nem annyira... Érdekes karakter, rengeteg lehetőséggel, de Irene és Janine közelebb állnak a szívemhez. Mégis, velük meg szinte soha nem írok.... disszociatív személyiségzavarom újabb bizonyítéka. :D

      Törlés